Egy napon érdekes és megható történetet hallottam egy hölgyről, akinek az élete csupa megpróbáltatás. Ahogy a tények elhangzottak, hogy mennyi mindennel kell megbirkóznia nap mint nap, egyszerűen csodálattal töltött el. Nikiről van szó, arról a szombathelyi hölgyről, aki rengeteg nehézséget kellett és kell leküzdenie folyamatosan.

Majd megtekinthettem egy interjút is vele, az internet segítségével. Állatbarát lévén, jómagam is azt vettem észre, hogy nemcsak az emberekhez való viszonya különleges Nikinek, hanem az állatokhoz szintén. Amilyen szeretettel mesélt a hűséges vakvezető kutyájáról, a könnyem is kicsordult és a csodálatom kiegészült elismeréssel és mélységes tisztelettel is. Bár személyesen még nem ismerem, de szerencsésnek mondhatom magam, amiért a könyvét elolvashattam. Az élet keresztje, amit már fiatalon megkapott, nem tiporta a földbe, hanem megtanította harcolni, küzdeni és élni.

Úgy élni, hogy azt nagyon sokan kellene kövessék. Nemcsak a világtalanok vagy más fogyatékkal élők meríthetnek a mérhetetlen optimizmusából, hanem az egészséges emberek is, akik sokszor el sem tudják képzelni, mekkora kincs van a birtokukban, hogy nem gyötri őket semmilyen betegség vagy kór. Niki az örök mosolygós hölgy, aki szereti az életet, még akkor is, ha néha pokolian nehéz egy-egy nap. Szereti az embereket, akkor is, ha néha megbántják.

A sok pozitív energia, ami a szavain keresztül is érzek, irányt mutatnak néha számomra is. Az élet örömeit, optimista szenvedéllyel éli át, hogy az átragad mindenkire, aki egy kicsit nyitott erre. Niki! Maradj mindig mosolygós és optimista, mert ez óriási erőt ad másoknak is, betegeknek és egészségeseknek egyaránt!